Aztán egyszer csak gondoltam egyet, és azt mondtam, oké, gondolkodjunk nagyban. Kimegyek egyenlőre csak nyárra külföldre, és majd meglátjuk mi lesz. Amúgy is, ami nem öl meg, az csak megerősít nem? Így találtam rá az au pair közösségekre, és jutottam el most odáig, hogy nemsokára egy egész évet Londonban tölthetek. Mindez a változás körülbelül másfél év alatt következett be. És miért? Mert azt mondtam igen, igenis kipróbálok valami újat, lesz ami lesz.
Persze hozhatnék egyszerűbb példát is. Ez épp ugyan olyan, mint amikor egy ételt kapásból elutasítunk nagyban fujjolva, miközben még sosem kóstoltuk, de ránézésre nem tetszik. Ebben királynő vagyok, rettenetesen finnyás vagyok, és kevés dolog van amit megeszek. De azért igyekszem ezen a téren is fejlődni, és így például kiderült, hogy szeretem a garnélarákot.:D
Ez azoknak is szól, akik nagyon félénkek. Régen én is rettenetesen kis nyuszi voltam, még anno az általános iskolában, de azóta igyekszem erősíteni magam, és határozottan kijelenthetem, hogy fejlődök. :) De persze ezt nem úgy értem el, hogy a szobámban csücsültem zárt ajtók mögött azon búslakodva, hogy jajj de uncsi minden, és semmit nem csinálok. Igenis fogtam a kis popsim, és igyekeztem programokat szervezni, eljárkálni erre arra.:) Persze egy darabig vártam, hogy majd magától megtörténik a csoda, de nem, semmi nem történt...:D
Igazából a saját példámból csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy néha érdemes kilépni a kis csigaházunkból, és átlépni a komfortzónánk vonalát, mert nem biztos, hogy csak rossz dolgokat találunk a képzeletbeli kör túlsó oldalán. Ha nem tetszik az, amit ott látunk, nem kell vele tovább foglalkoznunk, de legalább kipróbáltunk valami újat. Legyen szó egy új hobbiról, új ételekről, lényegtelen. Elvégre egy életünk van (igen, puffogtassuk csak a yolo szlogent, az úgyis olyan divatos manapság...:D), azt próbáljuk meg kihasználni. Az élet az a dolog, amiből nem kapunk még egyet, itt nincs második lehetőség. Jobb megpróbálni valamit, és rájönni, hogy ez nem nekünk való, mint utána egy életen át a mi lett volna ha maszlagon gondolkodni. Ugye ez mindenkinek ismerős, mindannyiunkkal megtörtént már. Mi lett volna, ha elmentem volna abba a buliba, mi lett volna, ha elmegyek a csajokkal arra a kis kiruccanásra és a többi és a többi... Igenis vegyük észre, hogy a dolgok nem csak feketék, vagy fehérek, hanem a szivárványnak még vagy ezer árnyalata van.:)
Van valami amit már régóta meg szeretnél tenni? Mi az akadály? Nekem ilyen régóta dédelgetett kis álmom volt ez a blog, de előtte nagyon sokáig gondolkodtam, hogy belevágjak-e, tényleg az arcom adjam-e egy ilyen dolog mellé. Mert akarva akaratlanul is eszembe jutott, hogy így simán céltáblává válhatok. Senkinek sem kell bemutatnom a kedves kis trollokat, akik persze a nevük felvállalása nélkül ott vannak minden blogon, csak hogy elmondhassák a bloggereknek, hogy márpedig ezt és azt rosszul gondolod, minek írogatsz itt... De mivel tényleg szeretném, hogy ez egy működőképes dolog legyen, ezért belevágtam. És rettenetesen jó érzés látni, ahogy napról napra nő az oldallátogatások száma, vagy amikor látom, hogy egyel több ember iratkozott fel. Ezúton is szeretném tehát mindenkinek megköszönni, aki olvassa a kis szárnypróbálgatásaimat.:)
 |
| Elég ha csak naponta, apró lépésenként haladsz :) |
Egyébként, most egy új kampány/ esemény keretében egyre több youtubos emberke készít szintén ehhez a témához kapcsolódó videókat, ezért én is úgy gondoltam, hogy megragadom a kis képzeletbeli tollamat, és hozzáadom a témához a saját gondolataimat. Ha már csak egy emberben megmozdítok valamit, már megérte.:)
Kapcsolódó videók:
Zoella
Marcus Butler
Legyen szép napja mindenkinek! =)
Facebook: https://www.facebook.com/AllYoursBlog
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése